1989 tavaszán 12-en ültünk le arról beszélgetni, hogy milyen problémákat látunk munkánk során - ki az iskolában, ki az óvodában, ki az egészségügy és szociális ellátás területén. Mindannyian azt tapasztaltuk, hogy a CSALÁD egészére egyik ellátási területen sem összpontosítanak.

Felkértük az akkor Magyarországra érkezett Teleki Béla pasztorálpszichológust, hogy a lelkes kis csapatot készítse fel a tervünk megvalósítására. Hetente ültük körül a gyertyát és beszélgettük át a különböző segítői munkával kapcsolatos témákat. Ez volt a felkészülés, az erőgyűjtés időszaka. Olyan ellátási formákon gondolkoztunk, hogy a lelki és egzisztenciális krízisben lévő emberek, családok problémái ne mélyüljenek el annyira, hogy az egészségügy stigmatizáló hatása érvényesüljön...